Egyáltalán nem kételkedem se az autószerelő, se az üvegesmester szaktudásában, képességeiben a saját szakterületén belül és minden bizonnyal kiválóan végzik munkájukat.

De!

Sokan sajnos visszaélnek az ügyfelek bizonytalanságával, amikor nem tudják, hogy melyik feladathoz, kit is hívjanak. A gyors pénz reményében pedig olyan munkát végeznek el és adnak át, mely utána időzített bombaként várja, hogy nagyobb kárt okozzon, mint amihez legelőször mesterembert próbált találni!

De mire fel ez a csinnadratta, miért ijesztgetjük itt a kedves olvasóinkat?

Nem kenyerem mások ócsárlása, helyette inkább felsorolom az általunk sok év alatt látott megoldásokat, melyeket laikusok is könnyűszerrel meg fognak érteni!

Az új üveg körbe lett szilikonozva: Tipikus jele, hogy üveges nyúlt az ablakhoz! Általában eltávolítják, de minimum megsértik a tetőablakok vízzáró szigetelését és ahelyett, hogy szakszerűen, gyári tömítőanyaggal pótolnák, sziloplasztot alkalmaznak. A probléma ezzel az anyaggal az, hogy nem tűri jól a téli-nyári rendkívüli hőingást és rövid időn belül elkezdi átengedni a vizet, mely az ablak fájának a szétrothadásához vezet. Extrém példaként találkoztunk már szilikon helyett gittel, kátránnyal és epoxigyantával is, egyik alkalmatlanabb a feladatra, mint a másik

Vastagabb thermoüvegre cserélik a régit: Előszeretettel tesznek másfél- kétszer olyan vastag thermoüveget a régi helyébe, mely persze maga után von mellékhatásokat.

Vastagságtól függően, ahhoz hogy be tudják helyezni az új üveget, mindig eltávolítják a vízzáró szigetelését az ablaknak, szélsőséges esetben szétvésik az ablak fáját is, hogy elég helyet csináljanak.

Végezetül pedig azzal, hogy kikaparták a vízzáró tömítőanyagot, az üveget a helyén tartó fém leszorítókeret alól (mely kipárnázta a fém és az üveg szélének a találkozási pontját), az új vastagabb thermoüveg széle (a legérzékenyebb pontja az üvegnek) egymásnak feszül, készen arra, hogy bármely csukásnál megrepedjen.

Rossz üvegméret: Kivétel nélkül mindig rossz méretű az üveg! Mérőszalaggal nem megállapítható egy tetőtéri ablak üvegmérete a hagyományos homlokzati (álló) ablakos módszerekkel.

Változatos következményei vannak, íme, a leggyakoribbak:

Jellemzően keskenyebb üvegeket hoznak, mint ami odaillő volna, így jobb esetben kotyog, lötyög az üveg a helyén, de nem példa nélküli, hogy fél centis rés maradt teljes hosszában az ablaknak, ahol szabadon folyt be a víz.

Hasonlóan viselkedik a rövidebb üveg is, amikor az ember átforgatja az ablakot minden rendben lévőnek tűnik, de amint visszacsukja 0,5-2cm-es luk tátong a külvilágra!

Amikor viszont hosszabb az üveg, olyankor láthatunk kreatív megoldásokat! Kezdve az áthelyezett vagy átfúrt vízzáró lemezekkel, melyek több centiméteres lukakat hagynak maguk után, egészen az eltávolított „pótalkatrészekig”.

A most felsoroltak mindegyike vagy beázáshoz, vagy a faszerkezet szétáztatásához vezet.

Belülről ráragasztanak még egy réteg üveget a régire: Egyfajta házi „háromrétegesítés” ahol is a régi, elavult üvegre ráragasztanak egy kisebb üveget távtartóval (hogy legyen még egy légrés hőszigetelésképpen), ahelyett hogy a meglévő rossz üveget egy korszerű nemesgáz töltetű, lágyfémbevonatosra cserélnék, mely bőven (!) felülmúlja hőszigetelésben ezt a Frankenstein szörnyét.

A módszer nevetségességét növeli, hogy drágább, mint ha rendesen csinálták volna elsőre.

Az előbb felsorolt dolgok nem mindössze a bizarr jelenségek melyekkel az évek során találkoztunk, hanem egy vagy több állítás minden alkalommal igaz lesz, ha nem hozzáértőt enged tetőtéri ablakaihoz.